Ének. Ima. Rövid életrajz. Igeolvasás és igehirdetés: (Ő hagyta meg, hogy erről szóljak.)

Bevezetés:

Mindenki tudja, hogy a földi sátorháza elbomlik, de nem mindenki tudja, hogy van-e örökkévaló háza a mennyben. Csiszárné Ilonka néni tudta.

1.) Mit jelent a földi sátorház és annak elbomlása?

A földi sátorház a testünk. Öregszik, szakadozik, rogyadozik, mint a viharvert régi sátor. Hol itt, hol ott megbomlik, megbetegszik, egyszer aztán végképpen elbomlik, vagyis meghal.

Mindenki meghal, bizonyíték az emberiség egész története, és bizonyíték minden temető.

(1) Nem a sátor a fontos, hanem aki benne lakik. (Mikor itt árvíz volt, védték a házat, de sokkal jobban védték a benne lakókat.) Nem a testünk a fontos, hanem a lelkünk, ami a testünkben lakik. Senki nem azonos a testével. Mint ahogy senki nem azonos a házával, a sátrával, amiben lakik.

(2) Mennyit foglalkozunk a lelkünkkel? A testével sokat foglalkozik az ember. Ha beteg, megy az orvoshoz, szedi a gyógyszereket. Pedig, ahogy egy régi ének mondja:

Nincs orvosság halál ellen

Patikában vagy más helyen.

Isten megmondta: A test porrá lesz, mert abból vétetett.

(1) Nemcsak az ember halandó, hanem minden munkája ideiglenes. Amit épített, amit gyűjtött, egyszer oda lesz, szemétté lesz. Valaki látta, hogy amikor a szomszédja meghalt, és a házban már senki nem lakott, összeszedtek mindent, kihordták az udvarra, hatalmas máglyát raktak és elégették: bútort, szőnyegeket, képeket, mindent. Nem volt értéke tovább. Egyszer az egész föld megég.

Komolyan meg kell gondolnunk, hogy üres kézzel megyünk el ebből a világból, ahogy jöttünk. (1Tim 6,7): „Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit”

Amikor Jób mindenét elvesztette, vagyonát, gyermekeit, egészségét is, akkor azt mondta: „Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!” (Jób 1,21). A hódító Nagy Sándor temetése.

(2) De mi lesz a lelkünkkel, a szellemünkkel, velünk, akik a testben lakunk? Ezzel foglalkozunk-e? Jób mást is mondott:

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent”. (Jób 19:25-26).

Csiszárné Ilonka néni is úgy hunyt el, hogy tudta, mi lesz vele, hová megy a lelke. Tudta, hogy a földi sátorház helyett:

2.) Örökkévaló háza van a mennyben

Mit jelent ez? Azt, hogy a földi portest helyett dicsőséges mennyei testet kap a feltámadáskor:

Ez a testünk ideiglenes, az örökkévaló.

Ez a test földi, az mennyei.

Ez a test halandó, az halhatatlan.

Ez a test erőtelen, az erős.

Erről a testről azt mondja az Úr, hogy gyalázatos, de az dicsőséges.

Kedves jelenlévők, kedves rokonság! Van-e mindenkinek mennyei hajléka? Tudja-e mindenki, hogy mi lesz a lelkével, ha a teste meghal? Nincs ennél fontosabb kérdés, mert az örök sorsunk itt dől el, míg ebben a sátorban vagyunk.

3.) Épületünk van Istentől

Vagyis a mennyei ház Istentől van, Isten készíti el. A testünket is Isten adta, de embereket használt fel eszközül, a szüleinket. Halandó, bűnös szülőktől csak halandó bűnös ember születik. De a mennyei hajlékot J. Kr. készítette el. Mégpedig a bűnösöknek és a betegeknek, mert azokért jött, „hogy aki hisz Benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Jn 14,1-3: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek…” Aki hisz, ne nyugtalank.

1Thess 4,13-18: „Nem akarom, hogy tudatlanságban legyetek…”

A garancia az, hogy Jézus meghalt és feltámadott. Ő is felvette a miénkhez hasonló testet, de nem maradt a sírban. Minket is feltámaszt, és elragad Magához.

Kedves Jelenlévők! Vigasz-e ez itt mindenkinek? Vagy van, akinek fenyegetés, hogy J. Kr. visszajön, mert nincs reménysége?

4.) Tudjuk, hogy épületünk van Istentől

Ez bizonyosság! Nemcsak hisszük, tudjuk. Ahogyan bizonyos, hogy a földi sátorház elbomlik, olyan bizonyos, hogy J. Kr. elkészítette a Benne hívőknek a mennyeit. Akinek van örök élete, az tudja, nemcsak reméli. Nem azt mondja, hogy majd meglátjuk, hogy megérdemeljük-e. Soha nem érdemeljük meg. Az üdvösség ingyen kegyelemből van, J. Kr.-ba vetett hit által.

Ilonka néni tudta, hogy van mennyei hajléka, üdvössége. Erről sokat beszélt, és ezt az Igét is azért választotta a temetésére, hogy bizonyságot tegyen J. Kr.-ba vetett hitéről, arról, hogy tudta, Kinek hitt, és tudta, hogy dicsőséges feltámadásban lesz része. Azt is tudta, hogy gyarló, bűnös ember, de bízott Kr.-ban, Aki érte is meghalt, vére az ő bűneit is eltörölte.

5.) Hogyan él, és hogyan hal meg az, aki tudja, hogy van mennyei háza, van üdvössége?

Mint Ábrahám, aki a földön úgy élt, mint idegen, mint vándor: sátorokban lakott, és várta azt a várost, amit Isten épített. Vágyott, sóvárgott a mennyei után. A Krisztusban hívők ilyenek, ilyen volt Ilonka néni is, mert vágyott az igazi otthonába, az igazi hazájába. Rá is igaz volt az Ige:

2Kor 5,4-9: Akik e sátorban vagyunk, sóhajtozunk… A biztosíték, a zálog, foglaló a Szentlélek. „Akiben nincs Kr. Lelke, nem az Övé”

Fil 3,20-21: Mert a mi országunk mennyekben van, ahonnét…

Befejezés:

Kedves végtisztességet tévő gyülekezet!

Legyen vigasztalásul mindazoknak, akik szerették Csiszár Bálintné testvérnőt, hogy jó helyre ment. Oda, ahová vágyott, mióta csak megismerte Krisztust, a Megváltóját.

Legyen ugyanakkor a hite követendő példa mindenki számára, de különösen azok számára, akik sóhajtoznak ebben a földi sátorházban, és jobb után, tiszta, mennyei élet után vágynak. Ahogy Ilonka néni megragadta Kr. kegyelmét hittel, bárki megragadhatja, és elmondhatja, amit Jób mondott: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll… és meglátom”. Vagy az alapigét: 2Kor 5,1-et egyes szám első személyben: „Tudom, hogy ha a földi sátorházam elbomlik…” Ámen

5.) Ima

6.) Ének